Bemutatkozás
Az Épített Harmónia szakmai tömörülés az épületek tervezésével foglalkozó háromszéki szakemberek -építészek, mérnökök- közössége.
A tömörülés tagja lehet minden építész és statikus mérnök - nemzetiségre, politikai meggyőződésre, vallásra, nemre és korra való tekintet nélkül -, aki egyetért a társaság célkitűzéseivel.
Miért vagyunk?
Az Épített Harmónia szakmai tömörülés létrehozásának fő oka a polgári építkezésben észlelhető igénytelenség, rendezetlenség jelenségének a megfékezése: végső soron az épített környezetünk “esztétikai szennyezésének” a megállítása.
Vidékünkön a városi, polgári építkezésnek, csakúgy mint a falusi, rusztikus stílusnak példamutató, gazdag hagyománya teremtődött meg, mellyel szakemberek és laikusok egyaránt büszkélkedhetünk. Meggyőződésünk, hogy utódaink nem lehetnek majd büszkék számos olyan épületre, ami napjainkban épül, és a közeli jövőben érik be “ épített örökséggé”
Az épület tervező szakma a vonatkozó, túlbürokratizált törvények tömkelege, valamint a törvényeket alkalmazni hivatott hatóságok sokszor túlbuzgó hozzáállása közt vergődve próbálja betölteni hivatását. Miközben az építési engedélyek kibocsátásához „avizok”, pecsétek, aláírások egész sora szükségeltetik, nem létezik egyetlen jogszabály sem, mely a megtervezett, megépítésre szánt épületeket a szépség, harmónia, ízlés környezetbe való beilleszkedés oldaláról próbálná megközelíteni, meghatározni. Szakmánkban manapság az is vitatéma tárgyát képezi: egyáltalán mi az, ami szép, harmonikus, ízléses? De legfőképp azon vitatkozunk: mi az, hogy „helyi jelleg”? Az építesz szakma lealacsonyodott egy olyan szintre, amelyben a megtervezett épületet egyetlen törvényes szempont alapján minősítik felépitésre jogosultnak: nevezetesen, az engedélyezési terv rendelkezik-e az urbanisztikai bizonylatban előírt számtalan engedély, pecsét, aláirás stb. mindenikével? A bürokrácia ilyenformán (szinte) teljes mértékben háttérbe szorította az építészet legfontosabb elvét: funkcionalitás és esztétikum egységét.
Ebben a jelenségben külön is kiemelendő, negatív gyakorlat a sokszor teljesen dilettáns, „öntervezett”, engedély nélkül felépített épületek utólagos engedélyeztetése, „legalizálása”. Ez lényegében pedig nem más, mint a dilettantizmus legalizálása.
Ha Európa nagy városai, valamint szűkebb hazánk kisebb és nagyobb városkái a mai szempontok, „elvárások”, döntési mechanizmusok alapján épültek volna, elgondolkodhatunk azon, hogy ma Párizs, Budapest, Prága, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy vajon milyen arculatot mutatnának?
A fentiek alapján célunknak tekintjük az építesz szakma lényegének, becsületének visszaállítását. A vonatkozó törvények által megszabott bürokratikus előirásokat, követelményeket, mint ezidáig egyetlen, kizárólagos szempontokat, elfogadhatatlannak tartjuk, és kijelentjük: a ma épületei, mint a holnap épített öröksége, településeink jövendőbeli köztéri arculatának legfontosabb elemei, ezért túlzottan fontos közösségi ügyet képviselnek ahhoz, hogy kizárólag csak a vonatkozó engedélyek, pecsétek, aláirások alapján nyilvánítsuk ezeket épitkezésre jogosultnak.
Az épített harmónia ügyét, fontosságát az érvényben levő törvények szintjére kell emelnünk!
Felkérünk minden kedves kollégát, aki szakmáját hivatásnak érzi, és aki felelősséggel kezeli mindazt, amit épitett örökségként a holnap nemzedékeire, utódainkra hagyunk: csatlakozzon kezdeményezésünkhöz!
Az Épített Harmónia szakmai tömörülés az épületek tervezésével foglalkozó háromszéki szakemberek -építészek, mérnökök- közössége.
A tömörülés tagja lehet minden építész és statikus mérnök - nemzetiségre, politikai meggyőződésre, vallásra, nemre és korra való tekintet nélkül -, aki egyetért a társaság célkitűzéseivel.
Miért vagyunk?
Az Épített Harmónia szakmai tömörülés létrehozásának fő oka a polgári építkezésben észlelhető igénytelenség, rendezetlenség jelenségének a megfékezése: végső soron az épített környezetünk “esztétikai szennyezésének” a megállítása.
Vidékünkön a városi, polgári építkezésnek, csakúgy mint a falusi, rusztikus stílusnak példamutató, gazdag hagyománya teremtődött meg, mellyel szakemberek és laikusok egyaránt büszkélkedhetünk. Meggyőződésünk, hogy utódaink nem lehetnek majd büszkék számos olyan épületre, ami napjainkban épül, és a közeli jövőben érik be “ épített örökséggé”
Az épület tervező szakma a vonatkozó, túlbürokratizált törvények tömkelege, valamint a törvényeket alkalmazni hivatott hatóságok sokszor túlbuzgó hozzáállása közt vergődve próbálja betölteni hivatását. Miközben az építési engedélyek kibocsátásához „avizok”, pecsétek, aláírások egész sora szükségeltetik, nem létezik egyetlen jogszabály sem, mely a megtervezett, megépítésre szánt épületeket a szépség, harmónia, ízlés környezetbe való beilleszkedés oldaláról próbálná megközelíteni, meghatározni. Szakmánkban manapság az is vitatéma tárgyát képezi: egyáltalán mi az, ami szép, harmonikus, ízléses? De legfőképp azon vitatkozunk: mi az, hogy „helyi jelleg”? Az építesz szakma lealacsonyodott egy olyan szintre, amelyben a megtervezett épületet egyetlen törvényes szempont alapján minősítik felépitésre jogosultnak: nevezetesen, az engedélyezési terv rendelkezik-e az urbanisztikai bizonylatban előírt számtalan engedély, pecsét, aláirás stb. mindenikével? A bürokrácia ilyenformán (szinte) teljes mértékben háttérbe szorította az építészet legfontosabb elvét: funkcionalitás és esztétikum egységét.
Ebben a jelenségben külön is kiemelendő, negatív gyakorlat a sokszor teljesen dilettáns, „öntervezett”, engedély nélkül felépített épületek utólagos engedélyeztetése, „legalizálása”. Ez lényegében pedig nem más, mint a dilettantizmus legalizálása.
Ha Európa nagy városai, valamint szűkebb hazánk kisebb és nagyobb városkái a mai szempontok, „elvárások”, döntési mechanizmusok alapján épültek volna, elgondolkodhatunk azon, hogy ma Párizs, Budapest, Prága, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy vajon milyen arculatot mutatnának?
A fentiek alapján célunknak tekintjük az építesz szakma lényegének, becsületének visszaállítását. A vonatkozó törvények által megszabott bürokratikus előirásokat, követelményeket, mint ezidáig egyetlen, kizárólagos szempontokat, elfogadhatatlannak tartjuk, és kijelentjük: a ma épületei, mint a holnap épített öröksége, településeink jövendőbeli köztéri arculatának legfontosabb elemei, ezért túlzottan fontos közösségi ügyet képviselnek ahhoz, hogy kizárólag csak a vonatkozó engedélyek, pecsétek, aláirások alapján nyilvánítsuk ezeket épitkezésre jogosultnak.
Az épített harmónia ügyét, fontosságát az érvényben levő törvények szintjére kell emelnünk!
Felkérünk minden kedves kollégát, aki szakmáját hivatásnak érzi, és aki felelősséggel kezeli mindazt, amit épitett örökségként a holnap nemzedékeire, utódainkra hagyunk: csatlakozzon kezdeményezésünkhöz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése